Serkisnek egyre megy, hogy hobbitot vagy medvét kell alakítania
Andy Serkis legismertebb szerepei minden bizonnyal a Gyűrűk Ura-trilógia Gollamja és A majmok bolygója-sorozat csimpánza, Ceasar. Érdekes helyzet, amikor egy színész neve hallatán nem az ő arca, hanem számítógép generálta karakterek képei jelennek meg lelki szemeink előtt. A motion capture, vagy röviden mocap technika kifejlődése és elterjedése kétségkívül óriási változást jelentett a filmipar számára, többek között a színészeket is teljesen új kihívások elé állította.
Mit takar pontosan a motion capture elnevezés? Honnan ered, hogyan terjedt el a technika használata? Miért vállal valaki egymás után ilyen szerepeket annak ellenére is, hogy a szakma nem ismeri el ezt a fajta színészi munkát? Cikkünkben ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni.
Érzékelők és számítógépek
A mocap ma lényegében arról szól, hogy emberek mozgását illetve mimikáját rögzítik (innen az elnevezés, amely magyarul mozgásrögzítést jelent), hogy ezek alapján tudjanak egyes számítógép kreálta karaktereket animálni. Ennek érdekében a színésznek speciális ruhát kell hordani, amelyre az ízületeknél és más pontokon érzékelőket helyeznek el. A felvételek során ezeknek az érzékelőknek a mozgását mérik, az eredmények alapján pedig bizonyos számításokkal meg tudják állapítani a színész csontvázának helyzetét, és ezáltal létrehozni egy digitális modellt. Ez nagyfokú tudatosságot igényel az embertől, hiszen sokkal jobban oda kell figyelnie a mozdulataira, mint egy hétköznapi alakítás esetében. Emellett a mocaphez használt feszülős és elég viccesen kinéző ruhákban nem is túl kellemes végigcsinálni egy hosszú forgatást. A Thanost játszó Josh Brolin elmesélte, hogy aznap, amikor először bújt bele ebbe az öltözékbe, Mark Ruffalo, aki Hulk szerepe miatt viselt hosszú forgatások óta ugyanolyan ruhát, letörten azt mondta neki, mennyire elege van az egészből. Persze Brolin ezt utólag már poénkodva adta elő, de nem lehetett nagy élmény így kezdeni a forgatást.

Josh Brolin a Végtelen háború forgatásán
Megragadni a mozdulatokat
Persze a motion capture kezdetben nem a számítógépekről és a színészeknek kellemetlenségeket okozó, vicces ruhákról szólt. A technika ősének számító rotoszkópot ugyanis annak idején azért találták ki, hogy a rajzfilmek készítői hitelesebben tudják visszaadni az állatok és emberek mozdulatait. 1915-ben Max Fleischer alkotta meg a szerkezetet, amely a filmszalag egyes képkockáit vetítette alulról egy üveglapra, hogy az animátorok át tudják rajzolni a figurákat. Ezzel a módszerrel készült 1937-ben az első egész estés rajzfilm, a Hófehérke és a hét törpe: a Disney dolgozói először eljátszották a jeleneteket, majd az ezekről készült felvételeket rajzolták át kockáról kockára.
A Disney sikere nyomán sokáig alkalmazták ezt a technikát a rajz- és animációs filmek készítésekor. Ahhoz azonban, hogy az élőszereplős filmeknél is alkalmazni tudják a fentebb leírt módon, még sokat kellett fejlődnie a technikának. Erre pedig az 1990-es évek végéig kellett várni. Ekkor kezdték el kihasználni a filmesek a motion capture adta lehetőségeket. A Titanichoz és a Gladiátorhoz ennek segítségével kreálták a nagy embertömegeket, A múmiában és a Baljós árnyakban pedig már egy-egy központi karaktert is úgy keltettek életre, hogy előbb egy színész eljátszotta, majd az ő mozgása alapján animálták számítógéppel a figurát. Azután pedig jött a Gyűrűk Ura-trilógia, amelyben porondra lépett Andy Serkis, akinek a neve jut ma a legtöbbünknek eszébe a motion capture technika kapcsán.

A színész, akinek nem ismerik az arcát
Kérdés, hogy milyen érzés egy színésznek az, hogy elsősorban a mocap-es munkái révén ismerik őt, nem a hagyományos szerepei miatt. Serkis egyik kollégája, Toby Kebbell, aki Caesar legnagyobb riválisát, Kobát alakította A majmok bolygójában, és emellett a Warcraftban is motion capture-szerepe volt, a szakma iránti elkötelezettségről beszélt: „Megtisztelő arra gondolni, hogy azért csinálod, hogy ezzel egy művész munkáját elősegítsd. Nem igazán a dicsőségért csinálod. Sokkal inkább színészi kötelességtudatról van szó.”
Andy Serkis azonban egész más módon közelít a dologhoz. Természetesen őt is megkérdezték róla, mi vitte rá, hogy Gollam eljátszása után több hasonló feladatot is elvállaljon, a színész pedig így válaszolt: „Amikor befejeztük A Gyűrűk Urát, úgy terveztem, visszatérek a normális színészkedéshez, legyen szó színházról, filmről vagy tévésorozatról. Aztán Peter Jackson megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e eljátszani King Kongot. Én meg azt gondoltam magamban, te jó ég, egy egyméteres gyűrű-őrült után most egy hét és fél méteres gorilla bőrébe bújhatok! Vége a hagyományos szempontok szerint történő színészválogatásnak. Ennyi volt! Bármit eljátszhatsz. Bárki eljátszhat bármit.” Serkist tehát az vonzza ebben a fajta munkában, hogy egyáltalán nem számít, ki hogy néz ki, csak tehetséges színész legyen.
Lear király udvari bolondja
Gollam előtt egyébként sok hagyományos szerepet is eljátszott az angol színész. 1989-ben kapta első jelentős színházi felkérését a manchesteri Royal Exchange Theatre Macbeth-előadásában. Ennek a teátrumnak a társulatával a későbbi karrierje során is többször dolgozott együtt, sok színdarabjukban szerepelt. Első komoly szakmai sikerét 1990-ben érte el, mikor a Lear király udvari bolondjának szerepét öltötte magára a londoni Royal Court Theatre-ben. Közben tévés szerepeket is kapott, több sorozatban, tévéfilmben feltűnt a '90-es években. Ezek az alakításai azonban csak az Egyesült Királyságban tették ismertté, a világhírre A Gyűrű Szövetségéig várnia kellett.

A motion capture koronázatlan királya
Serkis gyakorlatilag úttörő munkát végzett a mocap terén. Miután eljátszotta az Egy Gyűrű után áhítozó hobbitot és a Koponya-sziget urát, megkapta Caesar szerepét A majmok bolygója-sorozat rebootjában. Ő volt a franchise központi karaktere, emiatt Serkis az egyetlen színész, aki a trilógia mindhárom részében főszerepet játszott, és az alakításával a közönség és a kiritkusok elismerését is kiérdemelte. Ez pedig nem csak a saját karrierje, de a mocap-technika (és vele az egész filmipar) számára is hatalmas lépés volt.
2011-ben Serkis megalapította a The Imaginarium Studiost, egy produkciós céget, amely kizárólag motion capture-rel foglalkozik. Tanácsadóként vesznek részt filmforgatásokon, illetve maguk is foglalkoztatnak mocap-ben jártas színészeket. Olyan, motion capture-t alkalmazó blockbusterek elkészítésében vett részt tanácsadóként, mint az Ultron kora és Az ébredő Erő (ez utóbbiban ráadásul ő alakította az egyik főszereplőt, Snoke Legfőbb Vezért is). A dzsungel könyve legújabb, szintén mocap-et használó feldolgozását, a Mowglit pedig rendezőként is jegyzi, amellett, hogy közben a kamera előtt is állt, méghozzá Baluként.

Balu szerepében Andy Serkis
Serkis kontra animátorok
Az elmúlt években ugyanakkor Serkis több esetben tett olyan kijelentéseket a munkája kapcsán, amelyek sokakban visszatetszést váltottak ki. Ahogy a hírneve és a népszerűsége egyre nőtt, úgy nagyította fel egyre jobban a saját szerepét a nyilatkozataiban, miközben az animátorok munkáját egyre inkább lesajnálta. Egy interjúban a filmtechnika fejlődését dicsérte, és megjegyezte, mennyire jó, hogy A majmok bolygója forgatásán már nem voltak stúdióhoz kötve, hanem kimehettek terepre forgatni, majd a következő megjegyzést tette: „És a Weta Digital, akikkel már korábban is dolgoztam együtt más projekteken, ma arra tanítja az animátorait, hogy tartsák tiszteletben a színészeknek a forgatási helyszínen nyújtott alakítását. Ma olyan csapatok álltak fel, akik értik ezt a fajta munkát. És ez nagy változás. Az a helyzet, hogy ők teljesen lemásolják a színész alakítását az utolsó mozdulatig, úgyhogy amit ők csinálnak, az gyakorlatilag abból áll, hogy egy digitális makeupot adnak a színészre.”
A „digitális makeup” kifejezést máskor is használta a színész, ami érthető módon az animációs szakembereknek egyáltalán nem tetszett, és volt olyan közülük, aki hangot adott ennek. Valójában persze az a vita, hogy egy mocap-karakter kinek a munkáját dicséri, egyrészt parttalan, másrészt viszont a film természetéből fakad: kollektív művészetről van szó, ahol mindenki hozzáteszi a magáét az alkotáshoz, és közben valószínűleg meg van róla győződve, hogy az ő feladata a legfontosabb.

Oscar bácsi meg nem gyün
Még ha nem is tagadjuk le az animátorok érdemeit, azt el kell ismerni, hogy Serkis joggal büszke a munkáira. Hiszen olyan hiteles alakításokra képes, hogy a néző képes elfeledkezni arról, hogy az általa megformált majom vagy medve mögött egy ember mozdulatai rejtőznek. Éppen ezért a színész sok rajongója, de egyes kritikusok is azon a véleményen vannak, hogy bizonyos mocap-alakításokért díjat érdemelt volna. Alan Tudyk, akinek a Zsivány Egyesben volt motion capture-szerepe, azt nyilatkozta az ügyben, hogy szerinte ilyen esetekben a színészt és az animátorokat együtt kellene díjazni. Ez viszont azt jelentené, hogy egy külön kategóriát kellene felállítani, aminek nem sok értelme lenne, hiszen már most osztanak díjakat a legjobb alakítást nyújtó színész mellett a legjobb vizuális effektusokért felelős szakembereknek is. Az Akadémia feltehetőleg nem is lenne nyitott ilyesmire. A közönségfilmek díjazásával kapcsolatos döntésképtelenségüket figyelembe véve pedig elég valószínű, hogy Serkis egy jó darabig még se a többi színésszel egy mezőnyben, se külön kategóriában nem versenyezhet az aranyszoborért semmilyen mocap-alakításával.
