Cate Blanchett (Galadriel) részt vett a 2012-es Costume Institute Benefit Gálán, ahol egy rakás kép is készült róla, ezeket alább láthatjátok:

De nem csak ő volt jelen a sztárparádén, hanem például Liv Tyler (Arwen) is, akiről szintén találtok egy-két képet:

Egy Cate Blanchett-filmet nézni szinte mindig megbízható kulturális befektetés. A színpadon elcsípni nem könnyű, de nem elképzelhetetlen. Londonban sikerült, legközelebb erre Bécsben lesz lehetőség.

Nagy és kicsi. Sehova nem passzol – mindig kilóg a sorból, vagy épp láthatatlan a többiek számára. Botho Strauss a Gross und Kleinben az Alice Csodaországban történetét fordítja le, felhívva a figyelmet arra a nagy különbségre, hogy az ő hősnője nem magától dönt úgy, hogy iszik-eszik-e a méretmódosító szerből.

London, Barbican kulturális központ. Hatalmas sor vár a lefoglalt jegyüket fel nem vevők fel nem bukkanására. Hátha. Cate Blanchettet mindenki látni akarja. Blanchett az egyik legintelligensebb és legtehetségesebb ma aktív előadóművész. Annak ellenére, hogy Hollywood biztosítja számára a szakmai és anyagi kényelmet – minden évben részt vesz egy A-kategóriás produkcióban –, sorra kemény munkát igénylő színházi szerepeket keres és vállal el. Blanchett és férje, Andrew Upton a Sydney-i Nemzeti Színház művészeti vezetői, és idejüket azzal töltik, hogy az európai színház krémjét importálják Ausztráliába, majd ismertetik, utaztatják meg a világban. Így került Sydney-ben nemrég színpadra a Ványa bácsi is, Ascher Tamás rendezésében, szintén Blanchett főszereplésével.

Idén Botho Straussra esett a választás. A német drámaíró 1944-ben született, a magyar közönség Alföldi Róbert A park című felkavaró előadásából ismerheti. Ott Strauss a Szentivánéji álmot dolgozta át a frusztrált Németország testszagú metaforájává. A Gross und Klein sem egyszerű darab. Az eredeti verzió alcíme: Jelenetek. Martin Crimp brit drámaíró dolgozta át angolra – a szöveg bonyolult, töredékes és kegyetlen a humora.
Blanchett kijön a színpadra, egyedül ül, beszél.

Reszket, kúszik, próbál nem szétesni. Ő Lotte, a német asszony. Már nem fiatal, de még nem öreg. Valakibe szeretne belekapaszkodni: új ismertségek kötésére képtelen, ezért igyekszik a már felépített kapcsolataira támaszkodni. A következő jelenetben már otthon van, a hetvenes évek Nyugat-Németországában. A tér – ahogy ő is – , a szétesés határán. Lotte nem tud beilleszkedni. Könyörög, magyaráz, reménykedik.

A régi barátok nem ismerik meg, vagy kereken megtagadják. Az idegenek összekeverik valaki mással. A fiatalok rá se néznek, vagy őrültnek vélik, és nem teljesen alaptalanul. Hova menjen, hol aludjon? Rohan végig a saját lelki nyomorába belefásult Németországon, saját polgári-kapitalista családján, a nagypolgári szomszédokon, férje művészkommunájának látszólagosan progresszív közösségén: egy világon, ahol a régi értékek már nem érvényesek, de már az ellenkultúra vívmányai is régen megbuktak. És Lotte mégis hisz, Lotte mégis kijelenti, hogy vele nincs semmi baj. Mindenki más az, aki téved.

Andrews rendezése teljes egészében Blanchettre épül – a díszlet jelzésszerű, a mellékszerepek olyankor duplázódnak. Instrukciói láthatóan próbálják követni, egységbe foglalni Strauss epizodikus darabszerkezetét. Sok az egymondatos jelenet, díszletmozgatás, helycsere. Az első felvonás végére sajnos nagy is lesz a kuszaság a színpadon. A díva viszont, aki a káosz epicentrumában áll, még a kevésbé sikerült helyzeteket is megmenti.

A marokkói jelenet legelső percétől nevetés és ováció fogadja Blanchettet. Még Strauss bele sem lendül, még meg sem csillan metsző humora, a közönség máris hálásan kacarászik a nagy művésznő puszta jelenlététől. De Blanchett profi – elszántan viszi előre a darabot. Nevet és sír. Rohan, táncol. Darabokra esik és másokon segít. Iszonyatos fizikai és érzelmi erőfeszítéseket kíván meg ez a Gross und Klein. És leheletfinom rezdüléseket. Csöndeket. Blanchett egyszer a Napfogyatkozás Monica Vittijére hasonlít, máskor Gena Rowlands-re emlékeztet.

Cate Blanchett is megérett a „tour de force”-ra, és meg is kapta. Felejthetetlen élmény látni őt – és megnyugtató tudni, hogy vannak filmsztárok, akik úgy jutottak a legnagyobbak közé, hogy nem kényelmesednek bele, és nekünk se engedik meg.

(A Gross und Klein című előadás, Cate Blanchett főszereplésével megtekinthető a Bécsi Ünnepi Hetek rendezvénysorozat keretében május 12-20. között.)

Luke Evans imádta A hobbit forgatásán töltött időt.

A Halhatatlanok, A három testőr és A holló sztárja hatalmas megtiszteltetésben részesült, amikor Peter Jacksontól szerepet kapott A Gyűrűk Ura trilógia előzményében.

„Annyira izgalmas! Olyan érzés, mintha az eddigi munkáim csak azért lettek volna, hogy eljussak ehhez a filmhez, hogy a Mesterrel dolgozzam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy kiválasztott. Teljesen más élmény látni a film készülését, és Petert dolgozni, hiszen az újságokban csak a színészekről lehetett olvasni, ahogy Új-Zélandról és a Jacksonnal való munkáról beszéltek. Mindig féltékeny voltam azokra, akik átélhették ezt a csodát, most pedig én is egy vagyok közülük. Mindig emlékezni fogok erre az időszakra.”

Megjelent néhány TV reklám a Maniac második évadjából, melyben Elijah Wood (Frodó) is szerepel. A sorozat június 28.-án debütál.

Még április közepén Cate Blanchett (Galadriel) részt vett a The Graham Norton Showban, melyet meg is nézhettek alább, valamint néhány képet is találtok róla:

Billy Boyd (Pippin) megjelent az Irvine Welsh's Ecstasy című film premierjén, melyben jómaga Woodsyt alakítja. Néhány képet és egy videót alább láthattok róla:

Emellett új szerepet is kapott egy filmben, a The Enquirer-ben, amelyről mesélt is egy keveset a Daily Recordnak:

És végül egy aranyos Twitter kép, amelyen három hobbitunk - Elijah Wood (Frodó), Billy Boyd (Pippin) és Dominic Monaghan (Trufa) - látható étkezés közben:

Sok gyerek küzd az iskolában diszlexiával. Az érintettek lassan olvasnak, és nem is értik mindig helyesen a szöveget. Jamie Oliver számos könyvet írt már, pedig gyermekkorában olvasni is alig tudott. Rajta kívül számos sztárnak van olvasási nehézsége.

Keira Knightleynál az iskolaérettségi vizsgálat során állapították meg a problémát. A színésznőnek felnőttkorára már csak enyhe szövegértési zavara maradt. A javulásért Emma Thompsonnak hálás. Anyja a Keira által bálványozott Thompsonnal dolgozott, és hazavitte az Értelem és érzelem forgatókönyvét, amelyet a színésznő írt. Keira "falni" kezdte a szöveget, és ugrásszerűen javult az olvasása.

Orlando Bloom diszlexiája keveset enyhült: ma is gondot okoz neki a szöveg megtanulása. Annak idején a mamája azzal próbálta motiválni, hogy kap egy motort, ha elolvas ötven könyvet. A színész egyébként a nagyon különleges motorokat kedveli.

Harrison Ford, Whoopi Goldberg, Cher és Keanu Reeves egyaránt diszlexiások. Gyermekkorukban figyelmetlennek, rosszcsontnak tartották őket az iskolában, pedig csak időben észre kellett volna venni, hogy más bánásmódot igényelnek.

Salma Hayek szépségével és jó beszélőkéjével vágta ki magát a suliban: ha nem értette az olvasott szöveget, más témára terelte a feleletét, ami sokszor bevált.

Tom Cruise még ma is nehezen olvas. A lánya, Suri kétéves volt, amikor nyelvekre és zenére kezdte taníttatni. Azt akarta, hogy ha örökölte is a diszlexiáját, más területeken tegyen szert előnyre.

Patrick Dempsey diszlexiája csak felnőttkorában enyhült, amikor kisiskolás lányával együtt gyakorolt.

Megjelent egy nagyon szép dal, melyet a Hobbit ihletett, s nem mellesleg a két éneklő lánynak még jó hangja is van, érdemes végig hallgatni:

Peter Jackson kicsit magára vette a CinemaCon nevű Las Vegas-i filmes konferencián levetített Hobbit-részleteket ért kritikákat. A filmet, ahogy azt korábban is megírtuk, nem a hagyományos, másodpercenként 24 képkockás formátumban, hanem 48 képkocka/másodperces verzióban vették fel. A kép ettől szokatlanul éles, életszerű lett, nincs filmes hatása, és ezt a kritikusok meglehetős ellenszenvvel fogadták. "Olyan, mint egy rossz tévéfilm. Egy nagyon rossz tévéfilm, ami már túlságosan is valósnak tűnik " - írta egyikük.

A rendező a The Hollywood Reporternek elismerte, hogy az új formátumhoz hozzá kell szokni, és tíz perc ehhez közel sem elég. "Az is zavaró lehetett, hogy nem egy összefüggő részletet mutattunk meg a filmből, hanem több jelenetből vágtuk össze a bemutatót. Ha majd az egész filmet megnézik, nem fogja őket zavarni a kétszer annyi képkocka." Jackson szerint hamar hozzá lehet szokni az új formátumhoz, és 3D-ben gyönyörűen néz ki a film. Az előzetesek továbbra is a régi formátumban kerülnek a mozikba, mert két és fél perc nem elég ahhoz, hogy a nézők megszokják az új képformátumot.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal, akik a három órás film után sem szeretik meg a 48 képkockás formátumot, a rendező csak a vállát vonogatta. "Vannak, akik nem szeretnek halat enni, nekik például hiába magyarázzuk, miért jó a hal íze. Ha nem tetszik nekik, nem tudok mit csinálni."

A filmet gyártó stúdió viszont biztosra akar menni, így a Hobbit - Egy váratlan utazás hat különböző verzióban kerül a mozikba: 2D-ben, 3D-ben és IMAX 3D-ben, 24-es és 48-as sebességgel. Jackson szerint a 48 képkocka jelenti a jövőt. "A legtöbb kritikus azt írta, a 48 képkocka "más." Jó, hogy más, de jobb is, csak ezt még ők nem látják be. A technikai feljlődésnek nem lehet gátat szabni."

Nem rég tartották a The Raven című film Los Angelesi premierjét, ahol Luke Evans (Bard) is megjelent. A színész Fields detektívet alakítja a filmben. Magyarországon május 17.-én kerül a mozikba. A premierről alább láthatjátok a képeket:

Liv Tylert (Arwen) nem régiben lencsevégre kapták Párizsban az egyik Givenchy üzletnél:

Valamint a színésznő részt vett a 2012-es Tribeca Film Fesztiválon, ahol szintén készült róla néhány jó kép:

Lemezt készített, verseket mond zongoramuzsikára. Viggo Mortensen Aragon király volt a Gyűrűk ura című filmtrilógiában és nagyon nehéz szerepre kérte fel David Cronenberg rendező. Sigmund Freud alakját keltette életre a filmvásznon. Arra a kérdésre, hogy ő ilyen pszichológus lenne, a színész a következőket válaszolja:

-Óriási dolog, ha valaki képes odafigyelni a másikra. Itt kezdődik a jó pszichoanalitikus, sőt a jó színész is. Az ember rögtön leveszi, ha valaki nem figyel oda rá, és ez sokat levesz a beszélgetés értékéből. Freud egyik legnagyobb erénye, mondhatnám forradalmi tette, hogy hagyta az embereket, hogy kibeszéljék a legmélyebb, legbelsőbb gondolataikat anélkül, hogy véleményezte volna, amit hall. Csak ült és hallgatott. Ha valaki erre képes, ez a legnagyobb szeretet jele, legyen az barát vagy pszichoanalitikus, vagy akár rendező, vagy színész. A jó színjáték alapja is az, hogy odafigyelsz arra, amit a kollégád csinál, és természetes módon rákötsz, legyen az apa-fiú, férfi-nő vagy üzleti rivalizálás viszonylatban. Minden kapcsolat érzelmi alapja, hogy mennyire vagy képes odafigyelni a másikra. Freud abban a vonatkozásban volt úttörő, hogy értett a szeretet nyelvén. És a szeretet a figyelemmel kezdődik - fogalmaz Viggo Mortensen, aki szerint az élet szépsége kis dolgokból áll, apró gesztusokból, félszavakból.

-Ha az ember örülni tud annak, hogy él, hogy körülveszi a családja, vannak barátai és néha, egészen váratlanul és megmagyarázhatatlanul idegenek zúdítanak rá annyi szeretetet, amivel már nem is tud mit kezdeni. Az élet szépsége az is, ha valaki valami olyat tesz, amit senki nem vár el tőle, és őszintén meghatódom, mikor valaki átérzi, ami történik velem.