Óriási hírünk van azoknak az olvasóinknak, akik Ridley Scott Prometheusa után a ketté vágott Hobbitot várják legjobban az idei blockbusterek közül: kedvenc geekblogunk, a Blastr előtúrta az internet legsötétebb bugyraiból a csehszlovák rajzfilmipar gyöngyszemét, egy pszichedelikus Hobbit-víziót 1966-ból.

Bár a béketábor országait hagyományosan nem érdekelték holmi szerzői jogok (lásd az itthon megjelent külföldi scifi-klasszikusokat, amiknek a szerzői nem is tudtak a magyar kiadásról), a derék csehszlovák elvtársak nem ragaszkodtak sem az ekkor még élő J.R.R. Tolkien jóváhagyásához, sem az eredeti Hobbit mesekönyvhöz. Gandalf ugyan maradt tápos varázsló, Zsákos Bilbó pedig a jól ismert, zsáklaki nyárspolgár, aki fejest ugrik a kalandozóéletbe, Thorinból viszont egy idióta, bajszos Napóleont csináltak a Tölgyfapajzsos tábornok néven, a másik tizenkét törpét pedig egyszerűen kidobták a sztoriból.

Hogy teljes legyen a zűrzavar, a goblinokat átnevezték grablinokra (mondjuk ez egész jópofa szójáték egy ronda rablónép esetében), a trollokat összeházasították az entekkel, létrehozva a groan fajt, a Magyányos Hegy mélyén élő Smaugot pedig Szörnyű Slag néven emlegetik, aki inkább hasonlít egy random kíndémonra a Sandman-univerumból, mint klasszikus tűzokádó sárkányra. Arra, hogy Mika hercegnő nevű új szereplő miért kellett Tolkien meseregényébe, arra egyszerűen nem létezik ésszerű magyarázat.

A csehszlovák Tom és Jerry se jobb

A majdnem 12 perces rövidfilm szürreális rajzait a cseh Adolf Born követte el, a stáblistáról lehagyott író-rendező viszont az a Gene Deitch volt, aki a legbizarrabb csehszlovák rajzfilmekre emlékeztető Tom és Jerry-epizódokat jegyzi. Deitch 1959-ben költözött át Amerikából Prágába, hogy a helyi animációs filmesekkel és az amerikai William L. Snyderrel futószalagon ontsák a Rembrandt Films stúdió pénzén a Hollywoodban épp leszállóágba került rajzfilmsorozatok folytatásait. A Hobbitot 1966-ban elkészítő két filmes 1960 és 62 között 220 új részt gyártott le a Famous Studiostól megörökölt Popeye-hez, a népharagot viszont a Tom és Jerry-vel szabadították magukra, mivel az MGM-nek küldött Deitch-féle széria humorban és rajzban is alulmúlta az eredeti, William Hanna-Joseph Barbera-páros Oscar-esővel jutalmazott Tom és Jerry-epizódjait.

Szerencsére a gyalázatos Gene Deitch-éra után a Warnertől kirúgott veterán író-producer-animátor, Chuck Jones a sajátos Gyalogkakukk-humorával sikeresen kihúzta a Tom és Jerry franchise-t a gödörből, miután 1963-tól az ő csapata gyártotta az MGM-nek a sorozatot.

Nyelem, manók, babók

Rendhagyó Hobbit-változat persze nemcsak Csehszlovákiában, de a szocialista Magyarországon is készült. Szobotka Tibor 1975-ös fordítása (Tótfalusi István versbetéteivel) A babó címmel jelent meg a Móra Kiadónál, és a félrefordított cím mellett rengeteg egyéb furcsaságot is tartalmazott. A Gyűrűk Ura orkjait koboldnak fordított goblinjait itt manóknak hívják, a hobbitokat babóknak, Szecskó Tamás rajzainak pedig sajnos semmi köze a Tolkien-kánon hivatalos illusztrációihoz, nála például a csúf kis Gollam egy Nyelem nevű, mosolygós, pocakos öregember lett, Bilbó meg akár a Tim Burton-féle Pingvin előképe is lehetne: